Az első

2013.11.25. 00:48 groupiegirl

Minden kislánynak férfi mutatja meg először A Zenét. Persze születésem óta körülvettek engem is a különböző dalok, Halász Judit, Süsü, vagy a Kincs ami nincs betétdala, amiket agyon hallgattam, énekeltem mindenki nagy örömére. Mégis unokatestvéreim szobájából kiszűrődő hangok voltak az első olyan  dallamfoszlányok, amik egy életre meghatározták a fő zenei ízlésemet. Emlékszem mekkora menőnek éreztem magam, amikor néha beengedtek a szobájukba, ahol a falak tele voltak Guns'n'Roses, meg Metallica plakátokkal. Azokat a plakátokat mindig irigyeltem tőlük. Olyan erősnek és szuggesztívnek tűntek rajta a zenészek (akkor persze kb annyi jött le, hogy előtte sehol nem láttam még olyan izzadt, hosszú hajú férfiakat, főleg olyan nagyban, és az új dolgok mindig izgalmasak). James Hetfield hangját bárhol felismertem volna, annak ellenére, hogy akkor még fogalmam sem volt, hogy hívják (a plakáton tuti rajta volt a neve, de én még nem tudtam olvasni, pláne nem angolul).

Aztán a 7. születésnapom után egy nappal a Metallica stúdióba vonult, hogy kevesebb, mint egy év múlva kijöjjön az ötödik albumukkal. Teljesen tisztán előttem van, ott ültünk Fűzfőn a nappaliban és unokatesóm megmutatta Az Albumot. Először is CD volt, nem kazetta. Aztán meg az egész fekete volt. "Nézd, feketére feketével nyomtattak, és nem is látszik minden szögből a Metallica felirat, meg a kígyó a sarokban". Persze én nem foghattam meg a CD-t mert kicsi voltam, és csak összemaszatoltam volna, ezért akkor a feliratot még nem is vettem észre, csak később, amikor titokban besurrantam a szobába, hogy jobban megnézhessem. Aztán évekig hallgattam a CD-t is, meg unokatesómat, aki kiskamaszként felhagyott a zongorázással, és áttért a gitárra. És minden nyáron, minden nap órákon keresztül gyakorolt. Emlékszem, nagymamámtól mennyit hallottam, hogy "Jajj Istenkém ez nem is zene", és az érzés is élénken él bennem, hogy örültem, amikor unokatesómnak végre sikerült jól eljátszania egy dallamot. Mert kevés olyan dolog van a világon, amit az ember olyan kitartással és szenvedéllyel tud csinálni, és élvezni, mint a zene. Köszi srácok, hogy megmutattátok ezt nekem. Ja és azt is, hogy nem az Első Emeletre voltatok rákattanva.

Szólj hozzá!

Címkék: black metallica

A bejegyzés trackback címe:

https://groupiegirl.blog.hu/api/trackback/id/tr165654560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása