Sosem gondoltam volna, hogy valaha is elgondolkodok Vastag Csaba bármelyik "slágerén", egyszerűen azért, mert ha hallottam is tőle valamit, egy fél perc múlva már nem is emlékeztem rá. De ezzel nincs egyedül, kb a "Kicsi gesztenye" óta nem ragad meg semmilyen magyar popdal a fejemben. Pedig semmi bajom a poppal, persze a szerelem a rock, de néha kis mókázásra jöhet a pop! Aztán bementem egy boltba, és kifelé jövet már azt dúdoltam, hogy "nem sózod meg a kávét". Hogy mi van? És most nem is a szövegről van szó, hanem a dallamról. Megragadt! És vissza-vissza tért. Rendszerhiba!! Velem ilyen nem szokott előfordulni. De hallgassátok meg ti is, és csodálkozni fogtok, milyen fülbemászó zene:
Na ugye! Az ember még élvezi is! Főleg, ha nem ért magyarul. De rendben a slágereknél nem a szöveg a lényeg.
Szóval ő már tudta, mitől ragyog az ég, de nekem érthetetlen volt, hogy miért vált ki bármit is belőlem ez a szám. Aztán valahogy túltettem magam ezen a paradoxonon, és éltem tovább kis életem. Mikor is egy nyugodt nyári este eszembe jutott, hogy milyen jól is illene a hamgulatomhoz Szabó Gábor gitárjátéka. És akkor meghallottam ezt a számot:
És igen! Az a dallam, ami megfogott Vastag Csaba dalában, az benne van ebben is! Megnyugodtam. Helyreállt a világ rendje. Azóta nyugodtan alszom ;)
